A JDM Kifejezés Mit Jelent?

Kezdjük azzal, amivel amúgy is tömve vannak az utak, a VAG (Audi, Volkswagen, Seat, Škoda)konszern csodáival és a cult stílussal. Ha európai autót, főleg a Volkswagen-csoporthoz tartozó négykerekűt tuningolnak úgy, hogy a gyári formák szépségét megőrizzék, mégis valahogy a "clean-look", azaz a letisztult kinézet felé mozdítsák, a cult jelenti a megoldást. Attól függetlenül, mennyien próbálják követni ezt a stílust, rengeteg tévedés kering róla autós körökben.

Indítsunk a névvel: a cult megnevezés az irányzat első klubjának nevéből, a Cult Society-ből alakult ki. Ez ráadásul elvezet minket a legnagyobb tévhithez is, hiszen az irányzat nem Németországból, hanem Ausztriából indult. Egy osztrák testvérpár, az Altendorfer-fivérek alapították meg a klubot, amelynek teljes neve Club für autoindividualism, azaz az Autós egyediség klubja, ha nagyon le szeretnénk fordítani (bár igazán szép magyar megfelelőt nem lehet adni neki). Az ezredfordulón megszervezték első találkozójukat is, a Car Parade-et, amit 2009-ig minden évben megrendeztek, az utolsó években már Cult Society Tuning Festival néven.

Indítsunk a névvel: a cult megnevezés az irányzat első klubjának nevéből, a Cult Society-ből alakult ki. Ez ráadásul elvezet minket a legnagyobb tévhithez is, hiszen az irányzat nem Németországból, hanem Ausztriából indult. Egy osztrák testvérpár, az Altendorfer-fivérek alapították meg a klubot, amelynek teljes neve Club für autoindividualism, azaz az Autós egyediség klubja, ha nagyon le szeretnénk fordítani (bár igazán szép magyar megfelelőt nem lehet adni neki). Az ezredfordulón megszervezték első találkozójukat is, a Car Parade-et, amit 2009-ig minden évben megrendeztek, az utolsó években már Cult Society Tuning Festival néven.

Ezt tekinthetjük az első olyan stílusnak, ami a gyári formákat és a letisztult megjelenést preferálta. Az irányzat íratlan szabályai egyértelműen elvetnek minden csicsás, giccses megoldást, sőt, minden komolyabb karosszéria-átalakítást is. A sárvédők peremezése, kisméretű rendszámok használata vagy a jelek eltüntetése még belefér. De a kilincsek például - a legszigorúbb követők esetében - maradnak az autón, a falazás már nem megengedett, bár sokan még emiatt sem ráncolják a szemöldöküket.

Persze azért megengedettek a gyáritól eltérő módosítások, máskülönben nem beszélhetnénk tuningról. Legtöbbször a lámpákat cserélik valamilyen utángyártottra, - na, nem a Lexusokon megjelent, azóta förtelmesen elcsépelt világítótestekre kell gondolni. Komoly ültetést eszközölnek és a legstílusosabb keréktárcsákat alkalmazzák - normál, főleg a magyar utakhoz szokott autós számára felfoghatatlanul - peres gumikkal. Ha már keréktárcsák: nem ritka, hogy exkluzívabb konszerntársak vagy akár más luxusautók hatalmas görgői kerülnek a cult autók alá. Egy csinos Golf 20 colos Bentley vagy AMG kerekekkel bizony nem csúnya látvány. Ha pedig látvány, sokszor fékeket is szereznek hasonló kaliberű autókról, így nem ritka, hogy Porsche, Ferrari és hasonló féknyergek és -tárcsák csillognak a küllők mögött. A kötelezően gyári karosszériát más modellek gyári elemeivel szokták feldobni, főleg sportosabb társakról kölcsönöznek első-hátsó lökhárítókat és egyéb elemeket (GTI, R32, stb.).

A motorikus átalakításra a stílus nem tér ki, persze szeretik az erőt, így gyakran előfordul, hogy nagyobb, esetleg újabb turbódízel motorok vagy izmosabb benzinesek kerülnek a motortérbe. Gyakori választás az 1.9 PD TDI és az 1.8 T motorok beültetése például egyes és kettes golfokba, de a VR6 sem mondható ritkának ezekben a kisautókban. Viszont a látvány itt is fontos! Ehhez a stílushoz köthető a clean motortér fogalmának kialakulása is. A lényeg ugyanaz, mint a külsőnél, vagyis a letisztultság. Ennek elérése érdekében a szelepfedelek és apróbb alkatrészek sokszor fényezést vagy polírt kapnak, a látványt rontó részeket pedig egyszerűen eltüntetik. A stílusban avatatlan, de a motortérben azért otthonosan mozgó szempárok nagyra tudnak nyílni, amikor meglátják, hogy mi minden hiányzik a motortérből. Sokszor hallottam már az "ez így tuti nem működik" kijelentést, pedig bizony megoldják, hogy járjon az a motor úgy, hogy a géptető alatt csak a csupasz motort találjuk, minden mást elrejtenek valahová.

A fentiekben részletezett stílus legkonzervatívabb irányzata az úgynevezett OEM+. Az OEM rövidítés annyit tesz, hogy Original Equipment Manufacturer, ami a gyári beszállítók termékeit jelöli (ismét egy nem túl szépen fordítható kifejezés, nincs is magyar megfelelője). Esetünkben ez annyit tesz, hogy kizárólag a gyár által az ahhoz a típushoz gyártott alkatrészek kerülhetnek szóba. A "+" pedig talán magáért beszél, mindenből a legjobb kell. Itt megint a sportosabb változatok elemei kerülnek előtérbe, így GTI vagy VR6 lökhárítók, különleges, kis szériás vagy limitált modelleken használt alkatrészek. De csakis eredeti gyári, utángyártott szóba sem jöhet! 

JDM stílus

Az OEM+ irányzathoz hasonló, sőt talán ennek tökéletes párja a japán autókat érintő JDM stílus. A JDM rövidítés a Japanese Domestic Market, azaz a Japán belpiac(os) kifejezést takarja. Itt olyan autókról és alkatrészekről beszélhetünk, amiket kizárólag Japánban árusítottak az ottani autógyártók. Természetesen ez nem Japánban tomboló divat, hiszen ott az összes autó azokat az alkatrészeket kapta. Amerikában és Európában azonban hatalmas őrület lengi körül az eredeti japán alkatrészeket, legyen szó akár egy teljes autóról, amit kizárólag a Távol-Keleten forgalmaztak, esetleg csupán egy lökhárítóról vagy lámpáról, amiről egy laikusnak fel sem tűnne, hogy nem ugyanolyan, mint a többi típustárson.

Ebben a stílusban a letisztultság megőrzése legalább olyan fontos, mint a cultnál. Egy szép keréktárcsa, peremezett sárvédőívek és ízléses ültetés alkotják a tökéletes autót, persze kizárólag japán alkatrészekkel. Egyedüli különbség a keréktárcsa-választás, JDM körökben ugyanis nem jellemző a gyári vagy más autókról származó kerekek alkalmazása, ellenben hatalmas az utángyártott és különböző versenygurigák kultúrája. 

A japánoknál és néhány európai gyártónál azonban az sem ritka, hogy Amerikában és Európában különböztek az azonos modellek, például lökhárítók, lámpák és hasonló apróságok esetén. Nagy divat Amerikában, hogy EUDM, azaz európai belpiacos modellek alkatrészeit használják, míg Európában, hogy USDM, tehát amerikai belpiacos elemeket pakolnak az autókra.

Hellaflush

A letisztult stílusok jelenlegi koronázatlan királya kétség kívül a Hellaflush irányzat. A pár éve létező őrület Hawaiin jelent meg először és hihetetlen tempóban terjed a világ minden pontján. Legfontosabb előnye, hogy márka, sőt nemzetfüggetlen, így bárki bármilyen autóval képviselheti. A stílusnak tulajdonképpen egyetlen központi eleme van, amit mottójuk tökéletesen leír: Offset is everything, tehátMinden a kiugrás. Az offset (eltolás) kifejezés valójában a keréktárcsák ET számára utal, ami a tárcsa agyra felfekvő felülete és középvonala közti távolságot jelöli. Lényegében arról van szó, mennyire áll ki a kerék a gyárihoz képest.

A sárvédőket ugye nem lehet a végtelenségig peremezni, így a kerékdőlés változtatása is hatalmas szerepet játszik a stílusban. A Flush irányzatok besorolásánál tulajdonképpen a kerék és a sárvédőív találkozására, illetve a dőlésszögre helyezik a hangsúlyt, ennek megfelelően pedig négy kategóriára osztható a stílus. A legvisszafogottabb eset a szimpla Flush, mikor a dőlésszög nullás, tehát a kerék függőlegesen áll, a sárvédőív pedig síkban van a keréktárcsa peremével.

Egy fokkal erősebb a Mexi, amikor az autóhoz passzoló átmérő mellett döntenek, szélességre viszont bőven túlzásba esnek, így a kerék jóval kilóg az ív alól. A kerékdőlés még ebben az esetben is általában nullás vagy ahhoz közeli. 

A Tucked variációnál kezdődnek a méretbeli problémák. Ezt leginkább nagytestű autókon alkalmazzák, hatalmas kerekeket próbálnak - a megnevezéshez hűen (tucked = bepréselt) - a gyári helyre beszorítani úgy, hogy a kerék teteje a sárvédő ívén belül helyezkedjen el, bármibe is kerüljön ez. Itt már jellemző a negatív kerékdőlés alkalmazása is.

A jelenlegi divat szerint legízlésesebb a HellaFlush, nem véletlenül ez a stílus átfogó neve, amikor a sárvédő és a kerék találkozása az előzőhöz hasonló, maga a kerék azonban finoman negatív irányba dől, azaz szemből vagy hátulról nézve "terpeszt" az autó alatt. Emellett itt fontos az ültetés mértéke is: az autó hasának karcolnia kell a földet, különben csak gyerekjáték lenne az egész.

Ugyanennek az eltúlzott változata az utolsó kategória, a HellaFail, aminek nevéből is kiderül, hogy túlzás (fail=bukás). Ezt azokra az esetekre használják, mikor a kerékdőlés olyan mértékű, hogy komoly ízlésficamot feltételez. Ettől függetlenül a HellaFail nem negatív jelző, nem nézik ki a HellaFlush egyéb irányzatainak képviselői maguk közül.